A megtakarítás nem pénz hanem szokás kérdése!

Frittman István
2018. febr. 21.
2 perc olvasás

Hogy mennyit takarítunk meg, na az már pénz kérdése.

Lassan 14 év szakmai tapasztalata és több mint 5.000 elégedett ügyféllel való beszélgetés után, azt gondolom, hogy joggal jelenthetem ki, hogy akinek ténylegesen vannak céljai, azok raknak félre, gyűjtenek rá. A probléma ott kezdődik, ha az ember el kezdi hitegetni magát azzal, hogy úgyis lesz valahogy, túl messze van az még, hogy most kelljen foglalkozni vele, nem most kell döntést hozni. Aztán eltelik 1-2 év és újra előjön a téma…”meg kéne takarítani egy kis pénzt”… Ezek után jön egy életszituáció, legyen az pozitív (pl. gyermekáldás) vagy negatív (pl. eladja a főbérlő az ingatlant amiben lakunk), mindenesetre nagy fejtörést okoz anyagi szempontból.

Tudjátok mi az a mondat amit legtöbbször hallottam a döntést hozó ügyfeleimtől? “Óóó István! Miért nem találkoztunk már évekkel ez előtt?!…” Mit gondoltok fogtok olyan élethelyzettel találkozni ahol a pénz lehet az egyetlen megoldás? Ha lenne a számlátokon 2-3 millió Ft, az megoldás lenne pár problémára, ami most lefoglalja a figyelmi egységeitek nagy részét?

Sokan azért nem kezdenek el havi 10-20ezer Ft-ot félretenni mert túl kevésnek érzik egy 20-30 milliós otthon eléréséhez. A folyamat a következő: felveszed a megtakarítás szokását, majd emeled az összeget és végül valóra váltod az álomnak hitt céljaid! Az ügyfeleim 90%-ának a lehetőségei már évekkel ezelőtt megvoltak arra, hogy félre tegyenek egy kisebb összeget havi szinten, de mégsem tették meg. Miért? Mert a céljaiktól való távolság nem volt elég kicsi ahhoz, hogy belekényszerítse őket a döntésbe, miszerint ma kell elkezdenem, hogy valóra válhasson az elképzelésem. Mi tanácsadók ezen a távolságokon csökkentünk, elképzeltetjük az ügyfeleinkkel, hogy már elérhető közelségben vannak a célok és most kell tenni a megvalósításukért.

Én vállalom, hogy az a személy legyek az életetekben aki belekényszerít a céljaitok megvalósításába!

Azt gondolom, hogy ebből a rövid szövegből mindenki számára leszűrhető, hogy nagyon rövid és egyenes út van a szívem és a szám között. Előre elnézést kérek, ha nem fogom érteni azon emberek tetteit és mondatait akik nem hajlandóak tenni a céljaik eléréséért, viszont vállalom, hogy azon emberek mellett a végsőkig kiállok akik hajlandóak döntéseket hozni és haladni a megvalósítás útján…